Földmérés a szenvedélyünk!

Miről mesél az Ipoly partfal Vámosmikola Harasztoknál?

 

 

 

Az Ipoly autóból nézve (már ahol látható) egy keskeny,eléggé leszabályozott, nyugalmas, nem túl izgalmas folyócskának látszik. Ez azonban több szempontból sem fedi a valóságot! A folyó több szakasza is természetközeli állapotú, néhol egészen "vadon" jellegű. Ilyen szakaszok vannak Ipolyszete (Kubánovo) alatt, Vámosmikola felett (Harasztok) és Ipolytölgyes környék

-én is, ahol a víz magaspartokat mos alá.

A Harasztok nevű üdülőterület, parti sátrazóhelyétől 400 m-re északra található partfal feltárja a Börzsöny vulkáni működését követő tengerelöntés

üledékeit.A partfal egy visszahajló

kanyarulat külső ívén található, ahol a folyó sodra nagyon megnehezíti a felfelé haladást, többnyire vo

ntatva lehet csak túljutni a "zúgós" szakaszon. A partfal három, nagyjából vízszintesen elkülönülő kőzettípusból épül fel. Az alsó egy jól rétegzett agyagos aleurit (alsóbb rétegeibe

n márga), felette diszkordánsan (azaz nem folyamatos üledékképződéssel) méternyi vastag kavicsos, durva kavicsos rétegcsoport következik, amit változó vastagságú lösz fed. Az alábbi képen látható a kőzettestek lehatárolása:

L – lösz (benne szaggatott vonallal jelölt eltemetett talajszint)

K - kavics, durva kavics

A - agyagmárga, agyagos aleurolit (Szilágyi Márga formáció)

 

  

A lösz klasszikus jégkorszaki üledék, mely általános elterjedésű a laposabb térszíneken, lankás hátakon. A kavicsos rétegek kora számomra nem tisztázott (pliocén?, pleisztocén?), kavicsanyagának több, mint 90%-a a Börzsöny vulkanitjainak lepusztulásából származik. Találhatók benne a mélyebb, metamorf aljzatból származó darabok is, valószínűleg valamely korábbi kavicstakaró áthalmozásából. A kép jobb oldalán a folyóig lehúzódó kavicstömeg a partfal egy részének korábbi suvadásával került ebbe a helyzetbe. A folyó áradásai a leszakadt anyagból a könnyen szállítható szemcséket (lösz) elvitték és így a tisztán kavicsból álló maradék takarja be az alatta lévő idősebb rétegeket. A Börzsöny vulkáni működése után (a középső miocén, alsó bádeni emeletében, vagy 14-15 millió éve) kezdődött tengerelöntés (transzgresszió) a Kárpát-medence utolsó normál sósvízű tengerét hozta létre, melynek kőzetei a hegység déli és nyugati peremvidékein találhatók meg.

A vulkáni hegyvidéket nyugatról délnyugatról elérő tenger parti, sekély, árapályövi zónájában a korallövezetre jellemző környezetek alakultak ki. Ezekben a sekély,áramlásokkal átmozgatott, jól átvilágított vizekben algás, kagylós, biotörmelékes mészhomok, és a korallzátonyok biogén mészkövei képződtek. Ezeket a kőzeteket a Rákosi Mészkő formációba sorolják és több helyen is megtalálhatók a Börzsöny déli (Zebegény,Szob, Nagymaros - Török-mező, Szokolya -Szőlő-hegy) és keleti oldalán (Kemence, Letkés). A pusztuló tengerpart keskeny sávjában konglomerátum, kavics és homokkő is képződött. A mellékelt térkép a vulkanitokat fedő üledékek előfordulását ábrázolja. A köröcskébe írt 1-es a partközeli, árapályövi, vagy ahhoz közeli mélységű környezeteket, a köröcskébe írt 2-es a jóval árapályöv alatti környezeteket jelöli. A környezetek közötti választóvonal piros pontozással van jelölve. A sötétebb sárga ezen kőzetek jelenleg ismert elterjedését jelzi. (Korpás László térképe).A korallzátony külső (tenger felőli) oldalán található a zátonylejtő, mely a parttól távolodva egyre mélyül, az iszap egyre kevesebb meszes anyagot tartalmaz, nő benne az agyagszemcsék aránya. Ebben az üledékképződési környezetben jöttek létre a Szilágyi Márga formáció kőzetei, 30 m-nél nagyobb, 150-200 m-ig terjedő mélységben. A formáció változatos kőzettípusokat tartalmaz, található benne cementálás nélküli homok, kötött agyagmárga, de előfordulhatnak benne vékony mészkő rétegek is. Az anyagminőség változásai a tengeri környezet, a beszállított anyag, a vízmélység változásait tükrözik. Az Ipoly mellett meglátogatott feltárás egy gyengébben cementált, agyagos aleuritot (a homoknál finomabb szemcseméretű törmelék) tár elénk, vízbe merítve percek alatt teljesen szemcséire esik szét. A törmelék a vulkáni kőzetek lepusztulásából származik, ami mikroszkóp alatt már 30-szoros nagyításnál is kiválóan látható. A szemcsék között gyakoriak az andezitre jellemző csillámok (biotit) áttetsző lapocskái, durvább szemcsék között, pedig a vulkáni kőzetek ásványainak aprózódásából származó gránát és nehézásvány szemcsék, illetve az áttetsző kvarc. Némi szöszmötölés, iszapolás, szűrés, szárítgatás, mikroszkópos keresgélés után szép kupac ősegysejtű váz is jutalmunk lehet a kőzetből. Ezek megfelelő szakembernek már komoly segítséget adnak a képződési környezet és a kor pontosabb belövéséhez. Átlag háziasszonynak csak eltávolítandó fehér pornak hatnak fél mm alatti méreteikkel.

A helyszínen talált kőzetdarabból származó Lagena striata (D'Orbiny) fajhoz tartozó foraminifera - azaz likacsoshéjú,mészvázas egysejtű - váza. Eredeti mérete kb. 0,2 mm. A kagyló az Anadara diluvii (Lamarck) faj tagja, mely az Arca kagylók közé tartozik. A homokos iszap felületén szűrögeti a levest és keresi betevőjét még ma is ez a faj, egyébként a középső miocén (alsó bádeni) kagylótársadalom elismert, gyakori tagja volt. Élettere 30 métertől lefelé jellemző, nem szereti az árapályövet, ahol könnyen betemetődhet. Alább az ottelőkerült, letisztogatott, kifejlett példány látható. Eredeti méret: 32 mm.

   

Formáció: Kőzettanilag és képződési környezet szempontjából viszonylag homogén, a szomszédos kőzettestektől jól elkülöníthető kőzettömeg. Homogenitása viszonylagos, mert tartalmazhat eltérő kőzettípusokat is, melyek általában a képződési környezet, vagy körülmények időleges változásairól tanúskodnak. A képződési környezet kiterjedése térben és időben változó, ezért a formációk nem jelentenek pontosan meghatározott idősíkot, a kőzetek képződése hosszabb időtartamra is elhúzódhat.

Pataki Zsolt, geológus

Facebook Comments Box